Diósgyőr királyi Étterem
A Diósgyőri vár étterme a várkomplexum egyik legfontosabb kulturális és turisztikai elemeként működne, ahol a gasztronómiai élmény szorosan összefonódna a történelmi környezettel. A koncepció alapja, hogy az étkezés ne csupán kiszolgálás legyen, hanem egy teljes, érzékszervekre ható időutazás, amely visszaviszi a vendégeket a középkori udvarok világába. A helyszín kialakítása a 14–15. századi magyar királyi udvar hangulatát idézné: boltíves mennyezet, vastag kőfalak, lágy gyertyafény és faragott, nehéz tölgyfaasztalok jellemeznék a belső teret. A berendezésben a természetes anyagok dominálnának — kovácsoltvas gyertyatartók, vászonfüggönyök és kézzel hímzett textíliák teremtenék meg a korhű atmoszférát. A személyzet korabeli öltözetben, udvarias, ceremoniális stílusban szolgálná fel az ételeket, ezzel is erősítve az autentikus élményt.
Az étterem koncepciója három fő tematikus egységre épülne, amelyek a középkori társadalom különböző rétegeinek étkezési kultúráját jelenítik meg. Az első egység, a „Királyi asztal” a felső réteg díszes lakomáit elevenítené fel. Itt olyan ételek kapnának helyet, mint a mézzel és borral pácolt csirkecomb sült almával, a rozmaringos szarvassült erdei gyümölcsszósszal, vagy a fűszeres lencsetorta mézes mázzal. Ezek a fogások nemcsak ízvilágukban, hanem megjelenésükben is a pompát sugallnák, mégis modern technológiával készülnének.
A második egység, az „Udvari nép asztala” a hétköznapi étkezések egyszerűbb, de tápláló és házias fogásait kínálná. Itt kapna helyet például a füstölt húsos káposzta, a fokhagymás lepény friss sajttal, valamint a köleskása sült zöldségekkel. Az ételekhez helyi alapanyagokat — például diót, mézet, árpát, almát, vadon termő fűszereket — használnának, ezzel is támogatva a fenntarthatóságot és a térség termelőit. A harmadik egység, a „Vándorok asztala” könnyedebb, gyorsabban fogyasztható ételeket kínálna a látogatóknak. Ide tartoznának a kézműves kenyérfélék sült szalonnával, fűszeres zöldségraguval vagy mézes-diós pitével. Ez a rész akár egy szabadtéri pihenőkertben is helyet kaphatna, ahol a vendégek a vár falain kívül, hangulatos árnyékos helyeken élvezhetik az ételt.
Az italválasztékban a középkor ihlette italok modern változatai jelennének meg. A borok között helyet kapnának a Tokaj-hegyaljai és egri fajták, a kézműves sörök között pedig helyi főzdék termékei. A felnőttek számára fűszeres forralt borok, gyömbéres sörök és mézes gyümölcsborok állnának rendelkezésre, míg a gyermekek természetes gyümölcsleveket, bodzaszörpöt vagy mézes tejet fogyaszthatnának díszes, korsós tálalásban. A tálalás és kiszolgálás is a hangulat része lenne: a korsók, tálak és poharak rusztikus formában, kézzel készített agyagból és üvegből készülnének, megőrizve a kézműves hagyományokat.
Az étterem egyik különleges eleme lenne a tematikus vacsoraestek sora, amelyek során az ételeket korabeli zenei és táncos előadások kísérnék. A középkori táncosok, zenészek és mesemondók nem színházi jelleggel, hanem természetes, közvetlen módon szórakoztatnák a vendégeket. Mindez a Prágai vár udvari ünnepségeinek mintájára teremtene bensőséges, mégis látványos élményt. Az udvaron vagy a belső udvari térben szezonálisan szabadtéri lakomák is helyet kapnának, ahol nyáron fáklyafény, télen pedig kandallófény mellett lehetne étkezni.
A Diósgyőri vár étterme nem csupán vendéglátóhely lenne, hanem a vár történelmének gasztronómiai kiterjesztése. Az ételek, a terek, a zene és a fények mind egyetlen egységet alkotnának, amelyben a vendégek nem nézők, hanem résztvevők lennének. Az étkezés így válna élménnyé — egyfajta „ízbeli időutazássá”, ahol a múlt ízei találkoznak a jelen kényelmével, és ahol minden falat egy történet részét meséli el.
Az ötlet tulajdonosa: Záborszki Vivien